Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a' szarvasünő, melly veszedelmeket
vélvén lenni nyomában,
réműltt annya megé szalad.
Mert ammint kiszökik csipketanyáibúl
a' gyík, 's a' ligeten átsuhog a' tavasz,
félénk szíve azonnal
elhal, 's térgyei rengenek.
Ám én nem keresem véredet ontani,
mint a' farkas ezét. Szűnny meg anyád utánn
síránkozni! Az érett
szűzhöz férjfiak illenek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mindenség szerelme Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Erdőben Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Veled Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Sorsunk Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» A liljomok rondója A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
|