|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
|
