|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
|
