|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
|
