|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
|
