|
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.
S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...
S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!
Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
|
