|
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.
S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...
S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!
Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Hold szitálja hűvös aranyát
Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz!
Arany...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
|
