|
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.
S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...
S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!
Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
