|
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.
S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...
S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!
Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|
