|
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem arcodat.
Te ringatózol a dalon,
Te rengeted a húrokat,
Téged dicsérnek a vonók
És áldanak a trombiták,
Csellókban a vágyam zokog,
Dobokban a szívem kiált.
Fülem befogva hallgatom,
Hogy harsonáz a szerelem,
Hogy dübörög e hatalom
Időkön át és tereken:
Hogy rázza emlék lombjait,
Hogy tépi élet sudarát.
Ó Anna, lelkem dalait
Neved hogy viharozza át!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
