|
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem arcodat.
Te ringatózol a dalon,
Te rengeted a húrokat,
Téged dicsérnek a vonók
És áldanak a trombiták,
Csellókban a vágyam zokog,
Dobokban a szívem kiált.
Fülem befogva hallgatom,
Hogy harsonáz a szerelem,
Hogy dübörög e hatalom
Időkön át és tereken:
Hogy rázza emlék lombjait,
Hogy tépi élet sudarát.
Ó Anna, lelkem dalait
Neved hogy viharozza át!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
|
