|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
|
