|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
|
