|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
|
