|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
|
