Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harum dierum carmina Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Korszerűtlen ének Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Madár csőrében virág Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Bimbók Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Együgyű szerelmes évődés Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Múlt Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Ma Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A nyári vers A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
|