|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
|
