|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
|
