|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
|
