|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
|
