|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
|
