|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
|
