|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
|
