|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
|
