|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
|
