|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
|
