|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
|
