|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
|
