|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Szerelmes ének Wurlitzerre
Harlem éjszakáját
köréd göngyölhetem,
neonf...
|
