|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyár
Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
|
