|
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már búcsúzón a véres alkonyat
Szárnyával meglegyinti arcodat.
Egy bűvös perc varázsa száll reánk.
Ajkunkon elhalóban a beszéd.
Két lélek zengi némán énekét.
Két szív között rejtelmes szikra pattan.
És ajkamon egy édes szó lebeg:
A nagy, kimondhatatlan...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
|
