|
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
|
