|
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
|
