|
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
|
