|
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első levelem.
Mit érez vajjon, a midőn
Végig elolvasta, istenem?
Nem irtam-e néki oly szót
Mely édes szivét megsértheti?
Nem szövődött mély gondolat
Közbe és ő meg nem értheti?
És miért küldém ép este?
Nem lesz nyugalmam az éjen át;
Egész őrült vagyok, a mig
Meg nem kapom drága válaszát.
Legyen bár a válasz tőr, mi
Lelkemnek szentségét zuzza szét,
Még sem adom e világnak
Minden boldogitó kincseért.
Mulj el hamar, mulj, sötét éj,
Piros hajnal, hozz választ nekem,
Hadd csókoljak minden betűt,
Mit irt kis kezével kedvesem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
|
