|
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már haldokolsz s leejted szirmodat.
Halálodat siettetem - bocsáss meg!
Mert csókjaimmal hervasztottalak!
De bár hervadt, nem doblak el magamtól,
Nem hagylak durván eltaposni, nem!
Jer, halj meg ott, ahol szerelmét őrzöm,
Oltárra teszlek - : halj meg szívemen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
|
