|
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már haldokolsz s leejted szirmodat.
Halálodat siettetem - bocsáss meg!
Mert csókjaimmal hervasztottalak!
De bár hervadt, nem doblak el magamtól,
Nem hagylak durván eltaposni, nem!
Jer, halj meg ott, ahol szerelmét őrzöm,
Oltárra teszlek - : halj meg szívemen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
|
