|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Titkunk
Az embereknek nem mesélek rólad.
Nem mondom el...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
|
