|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
|
