|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
|
