|
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.
Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.
Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
- szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
|
