|
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a legelső volt!
Mint magát ekkor viselte nyelvem:
Az nem mindig olyan néma, holt.
Ajkaimról hallhatják gyakorta
A beszéd megáradt folyamát,
S közbe-közbe tréfa úszik árján,
Mint enyelgő csónakos-család.
De midőn tevéled összejöttem,
Ajkamon szó, hang meg nem jelent.
Fergeteg ha van keletkezőben:
Megelőzi temetői csend.
Fergeteg volt itt keletkezőben,
Fergetegre készült kebelem,
S az kitört már... ontja villámlását,
Mennydörgését a vad szerelem.
Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont
Bennem a föllázadt fergeteg...
De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,
Látom majd viszonszerelmedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
|
