Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hódolás Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» A szépség üzenete Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Közelebb hozzád Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Nem félek én a városi uraktól... Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Az Ő képe Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Szerelem Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Őrlegény Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Szerelmeslevél Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
|