|
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bor és szerelem A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» A sonetto Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» A néma lomb Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Szeretnék átölelni... Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Könyörgés Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Szerelmesek Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
|