|
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
|
