|
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
|
