|
Hóhullás-arcú Asszonyom,
vetés-didergésem terítsd be!
Zuhogj, havazd fehér kötésed
feltépett rettegéseimre!
Mert fönn a Hold gonosz vigyorgás,
s mint hülyék nyála, csorg a fénye.
Reszketve bámulom - az Isten
belehülyült hát közönyébe?
Szőjél, Te Zivatar-szövőszék
oly sűrű leplet, hogy ne lásson
engem, ki sorsom megtagadtam:
gyomként tenyészni a világon.
Dermessz meg, hogy szét ne omoljak!
vagy vadvíz-üresség szemem
Te kösd be, hogyha meg nem óvhatsz,
fehér kendőddel, Szerelem!
És jöjjön el a Te országod,
szenteltessék a Te neved...
Mint kenyeret, törd meg halálom
s fald föl, hogy egy legyek veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
|
