|
Hóhullás-arcú Asszonyom,
vetés-didergésem terítsd be!
Zuhogj, havazd fehér kötésed
feltépett rettegéseimre!
Mert fönn a Hold gonosz vigyorgás,
s mint hülyék nyála, csorg a fénye.
Reszketve bámulom - az Isten
belehülyült hát közönyébe?
Szőjél, Te Zivatar-szövőszék
oly sűrű leplet, hogy ne lásson
engem, ki sorsom megtagadtam:
gyomként tenyészni a világon.
Dermessz meg, hogy szét ne omoljak!
vagy vadvíz-üresség szemem
Te kösd be, hogyha meg nem óvhatsz,
fehér kendőddel, Szerelem!
És jöjjön el a Te országod,
szenteltessék a Te neved...
Mint kenyeret, törd meg halálom
s fald föl, hogy egy legyek veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
|
