|
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!
Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt
Két virágot, kettőben egy tavaszt:
Ez nefelejts, az meg amott rózsa,
Mintha csak a gondolatja vóna.
Rajtok a nap végsugára reszket...
Oh hogy' várja, várja már az estet,
A szép esti csillagot az égre;
Szeretőjét dobogó keblére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
|
