|
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!
Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt
Két virágot, kettőben egy tavaszt:
Ez nefelejts, az meg amott rózsa,
Mintha csak a gondolatja vóna.
Rajtok a nap végsugára reszket...
Oh hogy' várja, várja már az estet,
A szép esti csillagot az égre;
Szeretőjét dobogó keblére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
|
