|
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!
Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt
Két virágot, kettőben egy tavaszt:
Ez nefelejts, az meg amott rózsa,
Mintha csak a gondolatja vóna.
Rajtok a nap végsugára reszket...
Oh hogy' várja, várja már az estet,
A szép esti csillagot az égre;
Szeretőjét dobogó keblére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
|
