|
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!
Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt
Két virágot, kettőben egy tavaszt:
Ez nefelejts, az meg amott rózsa,
Mintha csak a gondolatja vóna.
Rajtok a nap végsugára reszket...
Oh hogy' várja, várja már az estet,
A szép esti csillagot az égre;
Szeretőjét dobogó keblére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
|
