|
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák gyökereit
de ez a szél gyönge ahhoz
hogy elszakítson bennünket egymástól.
Te az én lefejthetetlen húsom vagy
s az én vérem forr a te ereidben.
Hiába jön felénk barát vagy ellenség
nincs aki elrabolhatná a te ajkad
az én ajkamtól
nincs, aki kiáshatna engem
a te nagyon mély szemeidből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
|
