|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
|
