|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
|
