|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
|
