|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
|
