|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
|
