|
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd, tavasz van odakint?
Még biborak a kelő hajnalok?
Vannak virágos fák, vidám dalok?
S az asszonyok szeretnek még vajon?
Mert valaha szerettek -, legalább
Úgy olvastam könyvekbe' valahol.
Mert én halott vagyok, s nem mehetek tovább;
És a halál párnája lágy.
- Jó ember, nézd, engem megölt a vágy;
Álmokkal színesült bús életem:
Beszélj most a valóságról nekem.
Beszélj a csókról éjszakás csatán,
Szép asszonyoknak formás melliről,
Hadd éljek én is élők hallatán!
Mert én halott vagyok s nem tudok semmiről;
De kivánom az életet.
Ő rám nézett, és halkan így felelt:
- Igen, tavasz van és virág nyilik,
S az ember él a bölcsőtől sirig.
Mellek feszülnek bibor hajnalon,
Vidám dalok, vidám csókok zenélnek,
És szomorúbbak, mint a fájdalom.
S ki mit se tud: szerencsés. S boldogok, kik nem élnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
|
