|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
|
