|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
|
