|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
|
