|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
|
