|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Füredi emlék
E forrásnál töltém be a húsz évet,
Akkor itt...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
|
