|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
|
