|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
|
