|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
|
