|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
|
