|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
|
