|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
|
