|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
