|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
|
