|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
|
