|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
|
