|
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.
Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.
Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.
S a napok mulnak-mulnak
S beteg szivembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
|
