|
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.
Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.
Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.
S a napok mulnak-mulnak
S beteg szivembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
|
