|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
|
