|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
|
