|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
|
