|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
|
