|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
|
