|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
|
