|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
|
