|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
|
