|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
