|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
|
