|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
|
