|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
|
