|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
|
