|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Fanni és Kármán
Vad parancsok ellenére híve lett;
Fészke ing a...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
|
