|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
|
