|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
|
