|
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
|
