|
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
|
