|
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
|
