|
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
|
