|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
|
