|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
|
