|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
|
