|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
|
