|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
|
