|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
|
