|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
|
