|
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült –
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.
Mondod: az ég… és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.
S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.
Az ég… minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
|
