|
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült –
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.
Mondod: az ég… és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.
S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.
Az ég… minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
|
