|
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült –
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.
Mondod: az ég… és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.
S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.
Az ég… minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
|
