Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
Lombtalan fák hosszú, keskeny, kékes árnya bús sötéten
Ing a dérmart pázsiton...
Merre járok?... nem tudom!... de sejtem azt, hogy jártam erre
Egyszer régen, mikor még e sok lefonnyadt, holt levélke
Fenn zöldelt az ágakon.
Régen volt!... akkor mosolygott még a táj is, - ő is, - én is.
Vége van már... oh azóta sok mindennek vége: mégis
Egy, az emlék, él tovább.
Ez kisér az éji úton, mint a fény, mit homlokomra
Tört sugárból tündöklő, de jéghideg füzérbe fonva
Hullatott a holdvilág.
Éj van, csöndes holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
Minden ház sötét, csak egyet látok még rőt lámpafénynyel
Fölcsillanni ablakán.
Ki virraszt ott?... nem tudom... de sejtem azt, hogy édes álom
Ringatott ott egyszer engem... és a bűvös, édes álom
Mást is ringatott talán.
Vége van már!... mégis úgy vonz ez a rideg, néma tájék,
Mintha most is illatozó virágágyak között járnék,
Úgy mint akkor - ővele...
Kong alattam a fagyos föld, hideg dér hull forró főmre
És az ablak, honnan egykor édes csókkal váltam tőle:
Jégvirággal van tele.
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
A sövény jeges bozótját oly remegve vonja széjjel
Láztól reszkető kezem...
Hol van ő?... csak egyszer lássam!... egyszer még csak, utoljára,
Ugy mint egykor: mosolyogva, ölelésre, csókra várva,
Boldogan, szerelmesen!...
Vége van már!... a kit ott benn elborít a lámpa fénye,
Nem vár az már mosolyogva édes csókra, ölelésre
Engem többé sohasem...
Sír, nyög a szél, hull a levél, zörögnek a csonka ágak,
Dér vonja be szemfedővel porló kelyhét a virágnak,
Minden, minden - holttetem.
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel,
Lombtalan fák hosszu, keskeny, kékes árnya bús sötéten
Ing a dérmart pázsiton...
Merre menjek?... nem tudom... de bármerre hajt el a végzet,
Mindenütt csak boldogságom szétzúzott, rommá enyészett
Bús képéről álmodom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az is álom volt talán? Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» A boldogság mi? A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Elmúlt a nyár Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Két vers l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Szerelem Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Az, ami fáj nekem Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Te türelem, te jóság.. Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Biztató a szerelemhez Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Sonett - egy sanszonett-ről Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Nem szeretem, nem gyülölöm... Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Aki sok szépet Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» A nő szíve A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Fehér rózsa Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Háladatlanság Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Mélységben Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Telepátia Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
|