Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
Lombtalan fák hosszú, keskeny, kékes árnya bús sötéten
Ing a dérmart pázsiton...
Merre járok?... nem tudom!... de sejtem azt, hogy jártam erre
Egyszer régen, mikor még e sok lefonnyadt, holt levélke
Fenn zöldelt az ágakon.
Régen volt!... akkor mosolygott még a táj is, - ő is, - én is.
Vége van már... oh azóta sok mindennek vége: mégis
Egy, az emlék, él tovább.
Ez kisér az éji úton, mint a fény, mit homlokomra
Tört sugárból tündöklő, de jéghideg füzérbe fonva
Hullatott a holdvilág.
Éj van, csöndes holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
Minden ház sötét, csak egyet látok még rőt lámpafénynyel
Fölcsillanni ablakán.
Ki virraszt ott?... nem tudom... de sejtem azt, hogy édes álom
Ringatott ott egyszer engem... és a bűvös, édes álom
Mást is ringatott talán.
Vége van már!... mégis úgy vonz ez a rideg, néma tájék,
Mintha most is illatozó virágágyak között járnék,
Úgy mint akkor - ővele...
Kong alattam a fagyos föld, hideg dér hull forró főmre
És az ablak, honnan egykor édes csókkal váltam tőle:
Jégvirággal van tele.
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
A sövény jeges bozótját oly remegve vonja széjjel
Láztól reszkető kezem...
Hol van ő?... csak egyszer lássam!... egyszer még csak, utoljára,
Ugy mint egykor: mosolyogva, ölelésre, csókra várva,
Boldogan, szerelmesen!...
Vége van már!... a kit ott benn elborít a lámpa fénye,
Nem vár az már mosolyogva édes csókra, ölelésre
Engem többé sohasem...
Sír, nyög a szél, hull a levél, zörögnek a csonka ágak,
Dér vonja be szemfedővel porló kelyhét a virágnak,
Minden, minden - holttetem.
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel,
Lombtalan fák hosszu, keskeny, kékes árnya bús sötéten
Ing a dérmart pázsiton...
Merre menjek?... nem tudom... de bármerre hajt el a végzet,
Mindenütt csak boldogságom szétzúzott, rommá enyészett
Bús képéről álmodom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A dal szárnyára veszlek A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Mély tengernek mélységében... Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Szeress, ne kérdezd Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Szerelem ez? Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Az idő eljár Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Vágy Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Mi ez mit szívemben érzek?... Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Az örömhez Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Bűvös, szép őszi ég vagy Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Más kell Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Várlak Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Livia Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Midőn szerelmünk... Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Virág, virág, virág Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
|