|
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek, kedvesem,
a Gangesz-parton a legszebb
ligetbe röpülsz velem.
Ott szelid holdsugárban
virágzó kert susog.
Rád, nővérünkre várnak
a lenge lótuszok.
Ibolyák enyelegnek halkan,
fenn csillag nyúl magosan.
Mese csordul a rózsák ajkán,
rejtelmesen, illatosan.
A gazellák rád függesztve
szemüket, néznek komolyan,
és hallod, amint messze
morajlik a szent folyam.
Leheverünk a gyepre,
hol pálmák árnya ring,
s álmodjuk mindörökre
szerelmes álmaink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
|
