|
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;
az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;
azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy tubákoló széphez Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Céliához Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Külön világban Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Harum dierum carmina Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Ajándék Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Tedd meg Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Piano Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Sohasem volt az szerelmes Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
|