Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;
az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;
azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Veled Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Oh...! Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Szerelem Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Csak ez A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Lélekszirteken A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Két vers l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Rózsák a rácson Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
|