|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
|
