|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
|
