|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
|
