|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
|
