|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
|
