|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
|
