|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
