|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
|
