|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
|
