|
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami keshedt, görbe árokparton,
amire méla álmot vet az alkony.
Vágyaim ma szép esti szigetek,
valahol lent, a szőke jónvidéken,
hol hárfapengés az égen.
Vágyaim ma a tiszta mosolyok,
fáradt virágok álmos illatsúlya,
mely nyújtózkodva kiliheg az útra.
A vágyaim ma lábad alá kúsznak,
hogy elvigyenek: hol a szók fehérek
s halottan szépek. Hova én el nem érek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Fanny.
Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s...
|
