|
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
|
