|
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
|
