|
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
|
