Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne kérdezd kedvesem Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Pirongatol, édesanyám Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A Halál-árok titka Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» A boldog Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Hadd maradjon sejtelemnek... Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Elmentél harminc éve Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Így szaladsz karjaimba Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» A mi háborúnk Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Úton De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
|