|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmetes ének Lindának
Neve nagyon pogány s kicsit hivalkodó,
De mivel...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
|
