|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
|
