|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
|
