|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
|
