|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
|
