|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
|
