|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
|
