|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
|
