|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
|
