|
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek havas orma.
Mint lélek, szerelemtül amely ég.
A majorokból füstnek kél a tornya,
A fákat megremegteti a lég,
S a kis Madesimo is olyanforma.
Minthogyha smaragdok szegélyzenék.
Pirosruhás leányok serge megy
Az ünnepedre, szent Abbondio,
S dalolnak ők, a víz s a fenyüfák.
Mi nevet úgy a völgyben? . .. Csöndesedj,
Én szívem, csöndesedj 1 . . . Ah mily múló
Az életünk, s mi szép is a világ
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
|
