|
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek havas orma.
Mint lélek, szerelemtül amely ég.
A majorokból füstnek kél a tornya,
A fákat megremegteti a lég,
S a kis Madesimo is olyanforma.
Minthogyha smaragdok szegélyzenék.
Pirosruhás leányok serge megy
Az ünnepedre, szent Abbondio,
S dalolnak ők, a víz s a fenyüfák.
Mi nevet úgy a völgyben? . .. Csöndesedj,
Én szívem, csöndesedj 1 . . . Ah mily múló
Az életünk, s mi szép is a világ
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|
