|
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek havas orma.
Mint lélek, szerelemtül amely ég.
A majorokból füstnek kél a tornya,
A fákat megremegteti a lég,
S a kis Madesimo is olyanforma.
Minthogyha smaragdok szegélyzenék.
Pirosruhás leányok serge megy
Az ünnepedre, szent Abbondio,
S dalolnak ők, a víz s a fenyüfák.
Mi nevet úgy a völgyben? . .. Csöndesedj,
Én szívem, csöndesedj 1 . . . Ah mily múló
Az életünk, s mi szép is a világ
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
|
