|
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek havas orma.
Mint lélek, szerelemtül amely ég.
A majorokból füstnek kél a tornya,
A fákat megremegteti a lég,
S a kis Madesimo is olyanforma.
Minthogyha smaragdok szegélyzenék.
Pirosruhás leányok serge megy
Az ünnepedre, szent Abbondio,
S dalolnak ők, a víz s a fenyüfák.
Mi nevet úgy a völgyben? . .. Csöndesedj,
Én szívem, csöndesedj 1 . . . Ah mily múló
Az életünk, s mi szép is a világ
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
|
