|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» NAgyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
|
