|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
|
