|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
|
