|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
|
