|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
|
