|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Szerelmetes ének Lindának
Neve nagyon pogány s kicsit hivalkodó,
De mivel...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
|
