|
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék égbolt napfényű, tiszta,
mint hideg pupillád, te büszke szépség,
s gőgöd tükrözi vissza.
Mint drága tagjaidat könnyű selymek,
ha szép új napra ébredsz s tettre vágyol,
alvó földeket ezüst ködlepel fed,
szüremlő, lenge fátyol,
s csak néma, szürke fák s nyirkos, füvetlen
ormok merednek mereven az égnek,
mint az elkomorult emlékezetben
a vesztett édes évek.
Közömbös itt a nap, mely a kies táj
dús május-lombja közt tombolt felettünk,
most csak fény s nem meleg. Jole, siess már,
utoljára szeressünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
|
