|
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék égbolt napfényű, tiszta,
mint hideg pupillád, te büszke szépség,
s gőgöd tükrözi vissza.
Mint drága tagjaidat könnyű selymek,
ha szép új napra ébredsz s tettre vágyol,
alvó földeket ezüst ködlepel fed,
szüremlő, lenge fátyol,
s csak néma, szürke fák s nyirkos, füvetlen
ormok merednek mereven az égnek,
mint az elkomorult emlékezetben
a vesztett édes évek.
Közömbös itt a nap, mely a kies táj
dús május-lombja közt tombolt felettünk,
most csak fény s nem meleg. Jole, siess már,
utoljára szeressünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
|
