|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
|
