|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
|
