|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
|
