|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
|
