|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
|
