|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
|
