|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
|
