|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
|
