|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
|
