Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Együgyű szerelmes évődés Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Midőn elindult Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Aki sok szépet Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» A végén Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Szerelmes vers Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» A csalfa szeretőnek megvetése Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» A nyári vers A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
|