|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
|
