|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
|
