|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
