Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nekem nem kell a' valóság... Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Úton De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Csipkerózsa A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» A boldog Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Szerelmes Ének Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Fánnihoz Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Ah már egyszer engeszteld meg... Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
|