|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
|
