|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|
