|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
|
