|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
|
