|
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.
Lobogj, kendő, lobogj!
Dobogtasd szivemet!
Dobogtasd halálig!
A rózsám nem szeret.
Hűségem de sokszor
A szememre hánytad!
Azt mondod, galambom,
Mit járok utánad!
Parancsolj hát, ha tudsz,
Az én hű szivemnek -
Te nap vagy, én felhő,
Szomorun követlek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
|
