|
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.
Lobogj, kendő, lobogj!
Dobogtasd szivemet!
Dobogtasd halálig!
A rózsám nem szeret.
Hűségem de sokszor
A szememre hánytad!
Azt mondod, galambom,
Mit járok utánad!
Parancsolj hát, ha tudsz,
Az én hű szivemnek -
Te nap vagy, én felhő,
Szomorun követlek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
|
