Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.
Lobogj, kendő, lobogj!
Dobogtasd szivemet!
Dobogtasd halálig!
A rózsám nem szeret.
Hűségem de sokszor
A szememre hánytad!
Azt mondod, galambom,
Mit járok utánad!
Parancsolj hát, ha tudsz,
Az én hű szivemnek -
Te nap vagy, én felhő,
Szomorun követlek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a nő? Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Don Juan Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» A Halál-árok titka Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Eltűnt halott Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Szerelem Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Csak addig Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Közelebb hozzád Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Nem szerethet mindenki Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
|