|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyár
Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
|
