|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
|
