|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
|
