|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
|
