|
Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a napsugár.
A folyóba bujt a kedves,
ott nevet egy kő mögül
Karcsapásról karcsapásra
úszom egyre őfelé;
most suhanunk: fehér habban
barna szálfa s rózsaszál.
Csendes vízben ringatózva
talál ránk az alkonyat.
Gyere, gyorsan vedd ruhádat,
meg ne fázzál, kedvesem!
Simulj meleg karjaimba,
tedd szívemre fejedet!
Úgy remeg most sima tested,
mint a szélben a kalász.
Túl a parton csendesen ül
horga mellett egy halász...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
|
