|
Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a napsugár.
A folyóba bujt a kedves,
ott nevet egy kő mögül
Karcsapásról karcsapásra
úszom egyre őfelé;
most suhanunk: fehér habban
barna szálfa s rózsaszál.
Csendes vízben ringatózva
talál ránk az alkonyat.
Gyere, gyorsan vedd ruhádat,
meg ne fázzál, kedvesem!
Simulj meleg karjaimba,
tedd szívemre fejedet!
Úgy remeg most sima tested,
mint a szélben a kalász.
Túl a parton csendesen ül
horga mellett egy halász...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
|
