|
Napsugárba bujt a kedvem,
s belém bujt a napsugár.
A folyóba bujt a kedves,
ott nevet egy kő mögül
Karcsapásról karcsapásra
úszom egyre őfelé;
most suhanunk: fehér habban
barna szálfa s rózsaszál.
Csendes vízben ringatózva
talál ránk az alkonyat.
Gyere, gyorsan vedd ruhádat,
meg ne fázzál, kedvesem!
Simulj meleg karjaimba,
tedd szívemre fejedet!
Úgy remeg most sima tested,
mint a szélben a kalász.
Túl a parton csendesen ül
horga mellett egy halász...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
|
