|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
|
