|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
|
