|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
|
