|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
|
