|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
|
