A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A virágnak... A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Apage Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Adventi kegyelem Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Primavéra Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Ha rám tekintesz Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Csak ez A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Boldog pár Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Bolyongás Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Tavaszi ének Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
|