|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
|
