|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
