|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
|
