|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
|
