|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
|
