|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
|
