|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
|
