|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
|
