|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
|
