|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
|
