|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Szerelmetes ének Lindának
Neve nagyon pogány s kicsit hivalkodó,
De mivel...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
|
