|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
|
