|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
|
