|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
|
