|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
|
