|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
|
