|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
|
