|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
|
