|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
|
