|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
|
