|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
|
