|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
|
