|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
|
