|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
|
