|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
|
