|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
|
