|
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a barka, jázmin s liliom helyett,
mely eddig úgy hatott szivedre,
és olyan büszkén díszítette
hófehér márvány kebledet
mit látok, tündéri Clyméne?!
Hogy vonz a divat mindent bűvkörébe!
Nem szirmok mámora részegít ezután,
hanem a szagnélküli dudva,
melynek levelét porrázúzta
a kontár tudomány?!
Csak tömjön Göttinga copfos, kiszáradt,
nyavalyás professzora, mialatt
penészes latint szőrszálhasogat
a katedrán, csak tömjön orra tág, nagy
szaglócsöveibe burnótkupacokat;
átzüllött éj után, amikor ismét
a hajnali nyakolajat
nyeli korhely torka, a vad
dragonyos, bajszát pödörgetve, csak
fújja tajtékpipája füstjét;
s a hatvanéves, álszent, rozoga,
ráncos, pletykás, töpörödött, erénydús
madárijesztő, Ámor szüze, Vénusz
ismeretlen-nemű obsitosa
teájához a cukrot kaparászva
csak mártsa, mártsa
orrát a csiklandós dohányba -
de te, ó, drága!... Ó mennyei nő,
bárcsak volnék a tubákod! Szelencéd
mélyéből szívem két ujjal kivennéd,
és megszagolnál, mintha rózsa lennék,
én pedig, ó, én istenülnék,
s lehullnék, csúsznék - kéjek kéje! - a
mellfodrodra, az ingedre, oda,
sőt talán... Ó, hallgass el, csacska lélek:
a rajongás bajt hoz reám!
Gyűlöl a vak, fekete végzet:
jaj nekem, nem vagyok dohány!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
|
