|
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
|
