|
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
|
