Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» E holdas szépnek... E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Be szépre-nőttél bennem Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Az örömhez Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Nem volt nekem, szőke kis lány... Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» A szépség üzenete Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Csillagod föl nem kél Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» A jövendőbéli szerető A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
|