|
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
|
