|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
|
