|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
|
