|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Nem szerethet mindenki
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
|
