|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
|
