|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
|
