|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Bárhová lépek
Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
|
