|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
|
