|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
|
